Diákkorunk óta barátok vagyunk hárman. Valahogy azt hittem, ez a kapcsolat örökké így fog folytatódni. Az idő múlásával mindhárman felnőttek lettek a maguk dilemmáival, és már nem voltak olyanok, mint akkoriban, amikor ártatlanok voltak. A szívünk akarja, vagy a testünk, mi, akik ügyetlen felnőttek lettünk, elnyel az élvezet és ápoljuk?